praga-nevezetesseg-szent-vitus-katedralis

A prágai Szent Vitus-székesegyház (teljes cseh nevén: Katedrála svatého Víta, Václava a Vojtĕcha) a Prágai főegyházmegye főtemploma a prágai vár közepén. A székesegyház Csehország legfontosabb temploma, cseh királyok nyughelye, egyúttal a gótikus, illetve neogót stílus kiváló építészeti példája.A jelenlegi székesegyházat 1344. november 21-én a prágai püspökség érsekséggé alakításakor, János cseh király utasítására kezdte építeni Arrasi Mátyás (Matthieu d’Arras) francia építészmester hagyományos, bazilikának. Halála (1352) után I. Károly király a fiatal német építész Peter Parlerre bízta az építkezés folytatását azzal, hogy térjen el az eredeti tervektől, és a Narbonne-i, félkész Saint-Just-et-Saint Pasteur-székesegyházat tekintse példának. Parler, aki építészetet és fafaragást is tanult, munkáját pedig egyfajta szobrászatnak tekintette, maximálisan alkalmasnak bizonyult a feladatra. Az átalakítás közben sikerrel egyesítette az apjától elsajátított, ún. német különgótika stílusát a dél-francia elemekkel, így vált a sajátos közép-európai gótika megalapozójává. Az általa átalakított szentély külleme a kölni dóméval rokon.Károly császár a székesegyházat nem csak a frissen létrehozott prágai érsekség főtemplomának szánta, de koronázó templomnak, családi kriptának és Szent Vencel tiszteletére rendelt zarándokhelynek is. Prága első érseke Ernst von Pardubitz (Arnest de Pardubitz, Arnestus de Pardubice) lett. A templom építése lassan haladt, mert IV. Károly Parlert más építkezésekkel is megbízta az ország különböző részein.
Peter Parler halála a székesegyházat után fiai, illetve a Parler család más tagjai folytatták 1419-ig, amikor az építkezést a huszita háborúk miatt le kellett állítani. Addig elkészült a szentély, a kereszthajó és többé-kevésbé befejezték a nagy déli tornyot — már csak az erkély és a toronysisak hiányzott, de ezeket csak a következő évszázadban építették meg. A háborús időkben az addig elkészült részek jelentősen károsodtak. A pápa eközben a templom főpapját püspökké fokozta le.
Bár a következő évszázadokban több uralkodó is szerette volna folytatni a munkát, a gyakorlatban csak egy ideiglenes zárófalat húztak fel a szentély elé, illetve II. Ulászló rendeletére 1493-ban készült el a királyi oratórium.
Az 1541-es tűzvész nagy károkat okozott. A nagy toronyra Bonifaz Wohlmuth (Bonifác Wolmut) épített 1564-ben reneszánsz erkélyt és sisakot. Ugyancsak az ő munkája az orgonakarzat (1550). 1549-ben szerelték be a toronyba a Zsigmond-harangot, amit Tomáš Jarošnak abban a műhelyében öntöttek, amelyben a Királyi kertekben álló Zenélő kutat is[1] — az öntés csak második kísérletre sikerült. Az 1552-ben készült, két számlapos órát az órásmesternek igen tehetséges II. Rudolf szereltette fel. A toronysisakot a várat a hétéves háború dúlása után helyreállító, illetve továbbépítő Niccolò Pacassi cserélte le a ma is látható barokk hagymakupolára. 1564-ben a pápa visszaadta a prágai püspök és érsek rangját (tehát a főegyházmegye státust).
A 19. század közepén a Társaság a Székesegyház befejezésére nevű szervezet pénzéből hozzáláttak a meglévő épületrészek helyreállításához és az épület neogótikus stílusú befejezéséhez; ennek programját 1844-ben dolgozták ki. A munkát Josef Kranner építész irányításával kezdték újra, és először az utólagos barokk átalakításokat távolították el a belső térből. Megépítették a főhajót és a keskeny, kápolnasoros oldalhajókat, valamint a kereszthajó északi végét. A főoltár 1868 és 1875 között készült úgy, hogy 1873-ban, Kranner halála után Josef Mocker vette át az építkezés irányítását, ő tervezte a nyugati homlokzatot a két gótikus toronnyal. A munkát Mocker halála után Kamil Hilbert fejezte be. Az ablakokat a 20. század elejének legnevesebb cseh művészei készítették, például:
Vojtěch Suchard,
Václav Žaluda,
Zdenek Wirth,
Jan Štursa,
Bohumil Kafka,
Karel Svořák,
Vilém Brunner,
Alfons Mucha,
Josef Václav Myslbek,
Karel Svolinský,
Max Švabinský.
A nyugati rózsaablakot František Kysela tervezte 1925 és 1927 között. A főhomlokzatot díszítő 15 szobrot 1903 és 1908 között faragták. A bronzajtók 1927 és 1929 között készültek el. A befejezett székesegyházat 1929-ben szentelték fel, de ekkor belső berendezésének több eleme még hiányzott; némelyik csak évek múlva készült el.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *